cikkek, interjúk

Az aikido alapítójának története

Noriaki Inoue (szül. 1902) Ueshiba Morihei unokaöccse. Az Ueshiba família tagja, Hokkaidon és Ayabéban Moriheitől tanult. Inoue nagyon részletesen beszél az Aikido fiatal éveiről:

Inoue sensei, mesélne nekünk az Aikido kezdetéről?

1902-ben Wakayama prefektúrában születtem, és nőttem fel. Ueshiba Morihei szülei nagyon jószívű emberek voltak. Saját rizsföldjük volt Tanabéban, és egy reggelen egy halott gyermeket találtak ott. Megdöbbenve a halott gyermek végzetétől, hazavitték, és eltemették. Ezidőben még nem volt gyermekük, de röviddel ezután született meg Ueshibáék első lánya Tame, az anyám. Anyám sokszor elmesélte ezt a történetet. Mindig mérges lett, mikor azt mondtam neki: “Na nézd csak, te vagy a reinkarnációja annak a gyermeknek!” Anyám volt a legidősebb Ueshiba lány. Morihei a negyedik gyerek volt. Összesen öt gyermekük született, és Morihei volt az egyetlen fiú. Közöttünk nem volt nagy korkülönbség (18 év), jóllehet egymást nagybácsinak és unokaöcsinek szólítottuk. A tanulásban azonos utat választottunk, Morihei azonban otthagyta a középiskolát az első vagy második évben, és ezután egy Tokyoi üzletben dolgozott. Úgy gondolom, hogy az ő iskolai pályafutása itt befejeződött. Úgy vélem, amikor éjszaka ideje volt, a közeli Judo-dojoba járt tanulni.

Úgy tudom, Ueshiba sensei később Yagyu Shinkage Ryut tanult Sakaiban, Osakában, mind a katonai évei alatt, mind a későbbiekben azután.

Igen, Ueshiba szerette az ázsiai harcművészeteket és mindenhova ellátogatott.

Miután Ueshiba sensei leszerelt a katonaságtól, visszatért Tanabéba, ahol folytatta a Yagyu-iskola elsajátítását. Ez azonban sok idejét vette el, Tanabéból Sakaiba menni.

Igen, de volt egy hajó. Így nem volt nehéz odajutni, ezen kívül volt még egy út is.

Gyakran gyakorolt Ueshiba sensei?

Néha éjszaka is fent maradt. Úgy vélem a Yagyu-ryut gyakorolta.

Elment ön néha vele?

Nem, nem tettem. Úgy gondoltam, nincs szükségem Yagyu-Shinkage Ryut tanulni. Nagybátyám nagyon szerette az ázsiai harcművészeteket. Sokszor ment ki gyakorolni, de soha nem mondta ezt a szüleinek. Az emberek, beleértve a szüleit is, úgy gondolták valamit tenniük kell vele. Később Hokkaidora küldték, és azt mondták neki, ha dolgozni akar, valami nagyot kell cselekednie.

Úgy hallottam, mielőtt Ueshiba Hokkaidora ment, egy rövid ideig Judot tanult.

Nekem volt egy idősebb bátyám, és mialatt Tanabeban éltünk, én, bátyám és nagybátyám, Judot tanultunk, a régi stílust. Azidőben 10 éves lehettem.

Takagi Kiyoichi volt a Judo-mesterük?

Igen, igen. Ő akkoriban még fiatal volt. Tanabéban szükség volt egy tanárra, és így hívták meg Takagi urat. Sokat tud ön erről. Él ő még?

Nem, de a felesége még él. Melyik évben tanult ön és Ueshiba sensei Judot?

Úgy 1911-ben lehetett, akkor még egész fiatal voltam. A nagyapám erős ember volt, úgy gondolta, hogy a Judo megfelelő lesz nekünk. Kedvtelésből utánajárt és kérésére küldtek valakit. Így került Takagi úr Tanabeba. Először a mi házunkba jött, és úgy emlékszem 2 évig maradt nálunk. Mi törődtünk vele, de ő hirtelen megint hazatért. Moriheinek szintén sok elvégzendő feladata akadt, és így nem volt ideje rendesen Judot gyakorolni. Azután nagybátyámnak Hokkaidora kellett mennie. Sok évvel később amikor Tokyoban a Sengakuji dojoban tanultunk, bejött egy ember a dojoba, odajött hozzám és azt mondta :”Régóta vagy itt , Bochan.” Én megkérdeztem ki ő, azt válaszolta, ő Takagi. Azt javasoltam álljon be közénk eddzeni , de Takagi sensei azt válaszolta : ” Ó nem . Ha engem az olyan emberek, mint te megdobnának, nem élném túl.” Erre én: “Nem kellene előre innia a medve bőrére!”, és mindannyian nevettünk. Ezen alkalommal egy csapat fiatal Judost hozott a Kodokánból. Olyan emberek is voltak ott, mint Takeshita Admirális, Kosaburo Gejo, a Shinkage Ryutól, és sokan mások, akik figyelemmel kísérték a gyakorlatokat. Takagi úr a csapat munkáját rendkívüli figyelemmel kísérte. Amikor azt mondtam neki, hogy velünk kellene edzenie, nevetett és azt mondta, hogy az időt nem lehet visszafordítani. Ezek voltak a régi szép idők.

Miért ment ön Hokkaidora ?

Amikor az elemi iskolában az 5. osztályt elértem, sztrájkba léptem. A tanároknak nagyon nehéz volt velem. Így az apám azt gondolta, ne legyek kéz alatt, és Hokkaidora küldött. Különben nem mentem volna. Miután Hokkaidora mentem, egész jólnevelt lettem.

Egyedül ment oda?

Ueshiba szülei velem jöttek.

Úgy értesültünk, hogy U. Morihei sensei Daito Ryu- JuJutsu mesterével 1915 februárjában, Engaruban ismerkedett meg.

Ez akkor történt, amikor én 13 éves voltam. A nagybátyám, Takeda sensei, én magam és még mások a Hisada Inn fogadójában találkoztunk. Ott kerültem először kapcsolatba a Daito Ryu-JuJutsuval.

Kérem, meséljen nekünk részletesebben erről az eseményről!

Már amikor fiatal voltam figyelemmel kísértem az edzéseket. Tulajdonképpen idegeneknek nem volt lehetséges az edzéseket megtekinteni, sőt az edzés végignézéséért is fizetni kellett. Ilyen titokzatos, titkolózó volt Takeda sensei. Ha valaki meg akarta volna nézni az edzést, megfogta volna és kihajította volna. Ebből a körből semmilyen lehetőség nem adódhatott a besúgásra, de úgy gondolom, hogy Takeda sensei a tíz tanítványa nélkül is jól élt volna. Nem volt szabad az edzés megtekintése alatt egymásra tett lábakkal ülni. Én, itt most önnel keresztbetett lábakkal ülök, de akkoriban seizaban ültem és hakamát viseltem. Miközben az edzéseket figyeltem, arra gondoltam, hogy ez az iskola más, és ezt nem akarom tanulni. Amikor Takeda senseiel találkoztam, és azt mondta, hogy nála kellene tanulnom, visszautasítottam, és azt mondtam, hogy nem szeretem az ő stílusát. Mire ő azt mondta nekem: “Kicsi fiam, szeretnél velem gyakorolni?” Azt válaszoltam:”Nem szeretnék egy ilyen öregembertől leckéket venni.” De ő nem lett mérges rám , hanem azt mondta : “Ó, látom . Ilyen öregnek nézek ki?” “Ön egy fogatlan öreg ember ! ” válaszoltam én. Takeda sensei tényleg szívesen tanított volna engem. Én azonban előnyben részesítettem olyan emberektől tanulni, akik iránt bizalommal voltam, még akkor is ha ők nem voltak olyan jók. Ha az ő arcát láttam, vagy az ő stílusáról hallottam, éreztem, hogy ez nem lenne jó nekem. Így sokáig nem nála tanultam. Ezen első alkalommal kb. 10 napig edzettek Hisada Innben. Nagybátyámnak azt javasoltam, hogy hamar vissza kellene térnünk Shiratakiba. Úgy véltem, hogy nagynénémnek, -tehát Morihei feleségének- már nincs kedve maradni. Így hazavittem őket és együtt gyakoroltunk. Én relatíve gyakran gyakoroltam nagybátyámmal, kezdetnek 12-13 évet, és különböző dolgokat állapítottunk meg. Nézetem szerint nagybátyám végleg elkötelezte magát a mesteri művészet tanulmányozásának. Ezért vállalt minden kellemetlenséget, a tanulás miatt Hisada Inn -be, Engaruba menni. Shiratakiból Engaruba menni sok időbe telt.

Igen, még ma is legalább három órát vesz igénybe.

Akkoriban Ueshiba lovagolt. Korán reggel ébredt. Délben evett, amikor Innből megjött. Még jól emlékszem, én is többször Hisadába mentem.

Később Takeda sensei is Shiratakiba jött, és önökkel élt.

Morihei tanulni akarta a művészetet, és így merült fel az apám, és Ueshiba apja között, hogy Shiratakiban egy dojot építsenek. Takeda senseit meghívták, hogy ott oktasson. Úgy saccolom , hogy nagybátyám ezidőben 30-on felül volt. Ueshiba apja szintén egy nagydarab és igen erős ember volt. Úgy vélem nem akadt senki, aki erősebb volt nála, még egy Sumo birkózó sem. Ő szintén rendkívül szerette a harcművészeteket, és ezért tudta megérteni Morihei erős vágyát, a művészetek tanulása iránt és beleegyezett, hogy segítse őt. Minden hónapban pénzt küldött Takeda senseinek, bár én nem tudtam, hogy mennyit is. Apáink megadtak neki mindent amire hátralévő életében szüksége volt. Apám szintén úgy gondolta, milyen szép lenne a mi családunkban is egy Budo mester. Ueshiba apja szeretetből tette ezt fiáért. Pénzprobléma nem adódott, apámnak sok földje és telke volt, és Tokyoban működő üzlete. Úgy saccoltam, hogy a pénzösszeg, amit neki küldtek, nem volt sok. Ők így közeli kapcsolatban álltak Takeda senseiel. Ennek ellenére nem ismerem a művészetről való megállapodást Ueshiba Morihei és Takeda sensei között, így ebben a témában nem tudok biztosat mondani. De tudom, hogy ez a nagybátyámnak gondot okozott. Nem tudom, hogy mi bírta rá őt, hogy bizalmatlankodjon, miután ő mindent megadott neki, amire szüksége volt, beleértve egy házat, egy dojot és földet.

El tudja mesélni nekünk azt a folyamatot, ami ahhoz vezetett, hogy a Daito Ryu-JuJutsu Daito Ryu Aikijutsuvá alakult?

Deguchi, az Omoto – vallás vezetője mondta, hogy a Daito Ryu – JuJutsu, mint név, nem passzol ehhez a művészethez. Felkereste Ueshiba senseit és azt javasolta neki, hogy helyette Aikinak nevezze (Ki egység, energia. Ezzel a fogalommal teljesedett a körvonala a harmóniának, egy fundamentális elve az Aikidonak). Kezdetben Ueshiba tétovának mutatkozott, az Aiki összefüggést használni, de végül beleegyezett. Mondta Takeda senseinek, hogy a “JuJutsu” fogalom nem igazán megfelelő, jobbnak látná “Aiki”-ra változtatni. Takeda sensei minden válasz nélkül elfogadta.

(A cíkk a német Budo International magazinban jelent meg.)


Kategóriák:cikkek, interjúk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s