cikkek, interjúk

Aikido: A Ki-vel való harmónia művészete I.

Részlet Tóhei Koichi: Ez az aikido c. könyvének (1968) bevezetéséből

 

Tóhei Osensei egyik legnagyobb formátumú tanítványa volt. 1939-ben kezdte meg a gyakorlást a Kobukan dojoban, és megszakításokkal Osensei alatt folytatta azt az alapító haláláig. 10. danra hivatalosan az Aikikai emelte, ahogyan a Hombu dojo technikai vezetője (shihan bucho) rangot is megkapta a szervezettől. Óriási szerepe volt az aikido külföldi terjesztésében a kezdeti időkben. Sajátos, a kit előtérbe helyező tanítási módszerei miatt megromlott kapcsolata Ueshiba Kisshomaruval, az akkori doshuval, s ez szakításhoz vezetett 1974-ben. Tóhei kivált az Aikikaiból, és Shin Shin Tóicu Aikido néven új szervezetet hozott létre. (Tóheit többen is követték, ám a későbbiekben sokan visszapártoltak az Aikikaihoz). Aikidoját nagy mozdulatok, hihetetlen dinamizmus jellemzi, és Kisshomaru mellett Tóhei gyakorolt a legnagyobb hatást iskolavezetőnkre, Kobayashi Yasuora (Kobayashi Yasuo Tohei egyik kedvenc segédoktatója is volt). Az alábbi könyvrészletben nagyon fontos hozzáállást mutat fel, amellyel közelebb kerülhetünk az aikidohoz (és így egy teljesebb élethez).

 

A minden dolog iránti szeretet gondolata

Krisztus tanításában Isten a szeretet, Buddha az irgalmasságot és a könyörületet hangsúlyozza. A természet működése a szereteten alapszik, a szereteten és védelmen minden teremtmény iránt. Nem pusztán az emberek, hanem minden dolog szeretetére gondolok, a legkisebb fűszáltól a legutolsó fáig az erdőben. A legkisebb útszéli növény is virágot hajt, ha eljön az ideje, és a járatlan erdő mélyén rejtőző fára is ugyanaz az áldásos eső hull, ami rád vagy rám. A természet szeretete minden teremtményt egyaránt beragyog. A mi utunk a természet iránt érzett hálából születik meg. Ugyanez az érzés tárja fel szemünk előtt a körülöttünk lévő világot. Ez az az alappillér, amin az aikido lényege nyugszik.

Néhányan tiltakoztok, mondván, hogy szomorúsággal teli világunk nem lehet az egyetemes szeretet kifejeződése. Természetesen a szomorúság jelen van a világban, de minden azon múlik, hogyan fogadod el. A napfény árnyékot is vet. Ahol megjelenik az öröm a világban, feltűnik a szomorúság is. Csak aki felülemelkedik a szomorúságon, lát okot a reményre, és döbben rá, hogy a szenvedés szerepet játszik a társadalom fejlődésében. Nem túlzás a szomorúságot a természet átfogó szeretete jelének tekinteni.

Matsushima, Miyagi prefektúra-Japán

Mivel a természet a szeretet, senki sem tud boldogulni, ha ellene feszül törvényeinek. Talán időlegesen előre lépked a hibás úton, de eljön a nap, amikor számot kell adnia. Minden pillanatban küzdenünk kell önmagunk tökéletesítéséért a természet igazságainak és törvényeinek megértésével, a világ adományinak befogadásával, testünk természetes és őszinte edzésével és azzal a törekvéssel, hogy a természet mindent átfogó szeretetének gondolatát a saját lelkünk részévé tegyük.

A hétköznapi sportokkal szemben az aikido nem foglalkozik a győzelem vagy elbukás fogalmaival. Célünk saját magunk fegyelmezése azon oknál fogva, hogy e tanításon keresztül elsajátítsuk a természet törvényeit és – engedelmeskedve nekik – tökéletesítsük önmagunkat. Ueshiba Morihei mindig hangsúlyozta, hogy az igazi győzelem önmagunk legyőzése (masakatsu agatsu).

Azt is tartotta, hogy a harcművészet a szeretet útja. A kezdőkben, ezt hallva, talán felmerül a kérdés: „Milyen szeretetről beszél? Egész életében a földre küldi az embereket, fájdalmat okozva nekik.” Természetesen nem várhatjuk el egy kevésbé gyakorlott tanítványtól, aki a győzelem gondolatára összpontosít, hogy megértse a szeretet jelentését. A nem megvilágosodott legkézenfekvőbb megközelítésmódja szerint, ha szereted az ellenfeledet és odaadod magad neki, vesztettél. A győzelem és a vereség szempontja felülemelkedik a kötelesség és a szeretet szempontjával szemben. Pedig a győzelemmel a szeretet megszűnik létezni.

Nem ez az aikido útja. Nem annyira a dobással vagy az eséssel foglalkozunk, mint inkább azzal, hogyan használhatjuk az ellenfelünket, mint fenőkövet önmagunk élesítésére. Hasonlóképpen szolgálunk magunk is a partnerünknek. Az aikido tanulásának útja a fejlődés és pontosodás e kölcsönös együttműködésében rejlik. Ha tisztán követed a szabályokat, képes leszel megdobni ellenfeledet. Ha nem meg sem tudod mozdítani. Ha nem tudod levinni az ellenfeledet, gondolkozz el egy pillanatra. Vizsgáld meg, mi mondd ellent a szabályoknak. Ha megértetted légy állhatatos. Ha a partnered nem tud levinni téged, és te érted miért, mutass rá a hibájára. Ezt jelentették Ueshiba szavai, amikor azt mondta, hogy a harci művészet szeretet.

Tohei Koichi sensei (a szerző) Kobayashi Yasuo senseiel (uke) a régi Hombu dojoban

Az edzéseket megtekintő emberek gyakran meglepődnek, látva még a legkeményebb gyakorlások során is megnyilvánuló harmóniát. Ez a harci művészet, mint szeretet tiszta kifejeződése. A harcos útja az út, amelyet járnunk kell, de ennél többnek kell lennie: a harcos útjának találkoznia kell az emberiesség ösvényével.

Bár napjaink fejlett társadalma rengeteg lehetőséget kínál az embernek a boldogulásra, tagadhatatlanul veszélyekkel is fenyeget, amelyek kétségbeeséshez vezetnek. Mindig csak a természet igazságainak keresésével és hasznosításával volt képes az ember előrelépni. Ám a természet szellemének megragadása helyett túl mereven és önös érdektől vezérelve ragaszkodik saját erejéhez és tudásához. Ennek eredményeképpen használja fel a természet erejét pusztító fegyverek létrehozására. Minden csoport keresi a módját, hogy a másikat nyomorúságba és pusztulásba döntse. És mindezt azért, mert a természet mindent átható szeretetének ismerete nélkül a csoportok a győzelem gondolatának iszapjába süllyednek.

Az emberi társadalommal szemben a természetben nincsen háborúskodás. Talán kétkedve kérdi meg valaki: „Hogyan tud valaki jobb lenni társainál és sikert aratni, ha elutasítja a harcot a szabad versenyen alapuló szemet szemért társadalmunkban? Végső soron azzal, hogy mindig fejet hajtunk másoknak, saját magunknak teszünk keresztbe, hiszen sorsunk lehet, hogy hódítónak rendelt. Csak a küzdelemben helyt adó társadalomban van egyéniségünk, sikerünk és társadalmi fejlődésünk.”

Bizonyos fokig együtt kell értenünk a mondottakkal, de nem teljesen. A sportokban például a versengés, a győzelem és alulmaradás gondolata húzódik a gyakorlás és így a fejlődés és az új célok mögött. Vannak, akik nem válogatnak az eszközökben mindaddig, amíg el nem érik céljukat. Ezek az emberek örülnek a mások hibáinak és örömujjongva üdvözlik bukásukat. Mindazonáltal a sportban létezik a sportember fogalma, amely a győzelem vagy vesztés gondolatának mellőzésével önfegyelemre szólít fel. Az aikidoban ezt a hozzáállást még hangsúlyosabbá tesszük. A természet mércéjével mérve az egyén győzelme vagy bukása oly parányinak tűnik, mint egy mákszem. Biztos lehetsz benne, hogy most aratott győzelmed után eljön a bukás ideje, mert így működik a világ – egyszer fenn, egyszer lenn. Személyiségünk csiszolásával, ha az őszinteségtől vezérelt, olyan valakit teremtünk, akit mások szeretni és tisztelni fognak. Ha megragadjuk az egyetemes jelentését és alkalmazzuk a természet törvényeit, mindazok, akik ellenünk feszülnének, nem állnak utunkba.

Az aikidoban a testmozgásnak a természet törvényeihez kell idomulniuk. Semmi sem megengedett, ami ellentmond e törvényeknek. Úgy vizsgáljuk, hogy az adott dolog helytálló e, hogy próbára tesszük hibátlanságát. Az igaz embernek hatalma van. Olyan társadalomban élünk, ahol az igazság gyakorta csorbát szenved, ahol az őszinteség nem kifizetődő. Az aikido célja egy magasabb rendű alapelveken nyugvó társadalom létrehozása.

Matsushima, Miyagi prefektúra-Japán

Ami a technikákat illeti, nagy különbség van a valóságos erőt tekintve aközött, aki harcra és aközött, aki a technikák pontos végrehajtására törekszik. A harciassághoz mindig lelki bizonytalanság társul. Egyenlő erejű ellenféllel összemérve a győzelemre vágyó mindig tulforrja magát. De ha egyszer magadévá tetted a béke gondolatát és aszerint gyakorolsz fáradhatatlanul, mindig higgadtságról fogsz tanúbizonyságot tenni, és olyan fokú erőt fejtesz ki, amely jómagadat is meglepi.

Kategóriák:cikkek, interjúk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s