események

Kobayashi dojo 40. éves évforduló- Kirándulás Wakayamába

3.rész

Időrendben kicsit megkésve, de nem elfeledve a történteket, most volt időm, hogy “billentyűzetet ragadjak” és egy rövid beszámoló keretében írok arról a három napos kirándulásról, amely az évfordulós rendezvény keretén belül Wakayama prefektúrába, Japán központi szigetének legdélebbi csücskébe repítette azt a 90 résztvevőt, akik jelentkeztek erre a túrára.

Szeptember 25-én korán indultunk a Tokorozawa dojóból, hogy időben a hatalmas Tokyo pályaudvaron elérjük a 9.50-kor induló Shinkansent (szuperexpress), mely a Nozomi 65 ös névre volt keresztelve. Mintegy 5 és fél órás utazást követően, mely alatt érintettük Osakát,  érkeztünk meg Shirahama állomásra, ahol a hotel által küldött buszokba bepakolva csomagjainkat egy rövid, 10 perces utazást követően érkeztünk meg szálláshelyünkre, a Koganoi Hotelba. Az állomáson, mivel több csapat összeverődve indult Tokyoból, a két busz nem volt elegendő az összes embernek, így Yamawaki sensei társaságában, egy svéd srác, egy tunésiai nevezetesen Ahmed barátom és én Hiroaki sensei utasítását követve taxiba pattantunk, és meghagytuk a sofőrnek, hogy kövesse a buszokat.

A szobák már előre elrendezve (név szerint mindenkinek megvolt, hogy melyik szobába van beosztva) vártak minket. Csomagjainkat lepakolva a hotel második emeleti konferenciatermében tartott rövid eligazításra igyekeztünk. Ekkorra már Kobayashi sensei is megérkezett, aki a gyorsabb és kényelmesebb utazást választva repülővel érkezett Tokyobol.

Az eligazítást követően, kihasználva a vacsoráig hátralévő időt, mindenki az utazás fáradalmait kipihenve, a hagyományos japán fürdők (onszen) meleg vizében lazított.

A nap hátralévő részében a vacsora következett, természetesen mindenki a hotel által biztosított yukatában (japán viselet) érkezve (kivéve Urbant, akinek nem volt a méretében :)) ) foglalta el a helyét az előre megterített asztaloknál. A japán vacsora elfogyasztása után a szokásos parti következett, ahol torok nem maradt szárazon. Kicsit összemelegedett a társaság, voltak itt lengyelek, svédek, németek, magyarok, tunésiaiak, finnek, norvégok. Remélem a házigazda japánokon kívül nem felejtettem el senkit. A hivatalos parti a Dancing Queen eléneklésével zárult, merthogy ez lett a Kobayashi dojo partijainak hivatalos záródala. Természetesen a nap koránt sem ért véget, mert az afterpartik a szobákban folytatódtak, ahol természetesen senseiék is megjelentek. Sokan az “alkoholban való fürdőzés” után, lefekvés előtt, még megmártóztak a fürdő forró termál vizében.

 

Másnap, szeptember 26-án a reggelinél sokan fáradtan érkeztek, de a forró kávé, és a reggeli jót tett mindenkinek. Ezt követően Buszokra szálltunk, amik több nevezetes helyre repítettek minket, idegenvezetők kíséretében.

Délelőtt folyamán látogatást tettünk Tanabéban, az Aikido alapitó, Ueshiba Morihei sensei szülővárosában. A város közepén, egy üres telek, kapuján egy tábla, itt született az Aikido alapítója. Az Ueshiba család eltávozott tagjainak nyughelyt adó híres Kozanji Buddhista Templomba látogatva, megtekintettük a sírhelyet is, majd az Ogihama – parton (beach) megállva tiszteletünket tettük a talán mindenki által jól ismert, Ueshiba szobornál.

 

Impozáns ebédet követően két shintó szentély volt ulticélunk következő állomása, nevezetesen a Kumano Hongu Taisha (Nagy Szentély), és a Kumano Hayatama Taisha (Nagy Szentély), Japán leghíresebb shinto szentélyei közül kettő.

 

Esti szálláshelyül egy szigeten lévő hotel szolgált, nevezetesen az Urashima Hotel, melyre hajóval jutottunk el. A szokásos esti programmal zárult a nap. Fürdés a szigeten található onsen egyikében (hét fürdő közül választhatott az ember), vacsora, parti, afterparti :)), fürdés a bátrabbaknak, és alvás.

 

Másnapi reggelit követően, elhagyva a szigetet Kumano szent hegyei közé vezetett utunk, ahol valaha O sensei is imádkozott. Itt meglátogattuk a gyönyörű kilátást nyújtó, hegyek (merthogy Japánban vannak ám hegyek!) között megbúvó Kumano Nachi NagySzentélyt és a Nachi Vízesést.

A legenda szerint aki iszik a vízből, 10 évet fiatalodik. Voltak akik kétszer is sorba álltak :)).

 

Utazásunk végéhez közeledve, a buszok kitettek minket a Kii Katsuura állomáson, ahonnan vonatunk Tokyo-ba repített volna minket. Nos nem véletlen a repített volna, mikor megérkeztünk az állomáson dolgozó Japán Vasúttársaság emberei már vártak minket és tájékoztattak, hogy a vonalon baleset történt az egyik állomáson, így a vonatok nem közlekednek, de semmi vész mert már gondoskodtak buszokról, amik elvisznek minket addig a pontig, ahonnan vonatra tudunk szállni. Tették ezt sűrű elnézéskérések közepette, hogy ilyen kellemetlenségben van részünk. A társaság egy része a buszt választotta, mi azonban miután visszaváltották jegyeinket, a másik irányba induló vonatra szálltunk, és Nagoyán keresztül jutottunk vissza Tokyoba.

Hát röviden ennyi a történet, a meglátogatott helyek szépségéről beszéljenek a képek.

Ígérem, hamarosan írok az Iwai edzőtáborról is…

dojocho

Kategóriák:események

Tagged as: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s