események

Ismét Stockholm

November 4-én nem sokkal déli 12 óra után repített a magasba az Austrian Airlines Fokker 100-as típusú gépe. Az irány, idén már második alkalommal Stockholm volt. Az izgatottság csak a repülés miatt lett úrrá rajtam, akárhogy is de nehezen szokom meg az utazás legbiztonságosabb és leggyorsabb formályát, a mai kor eme egyre kifinomult vívmányát. Node sebaj, hisz minden gond nélkül landoltunk délután az éjszakai sötétségbe borult arlandai kifutón. Az idő nem volt valami derűs, de a hangulatom annál inkább. A már ismerős utat könnyűszerrel, hamar sikerült megtenni a reptérről a dojoig. “Bekvártélyoztam” magam a dojoba, amely szálláshelyemül szolgált nekem és még jópár külföldinek a hosszú hétvégi szeminárium alatt.

Nemsokkal később megjelent a dojo vezetője, szinte elvesztem Urban sensei kezei között, ahogy hatalmas Viking testéhez szorítva, baráti öleléssel üdvözöltük egymást az újbóli találkozás örömére. Urban vendégeként leguritottunk pár sört, aztán következett a jól megérdemelt alvás, annál is inkább, mert másnap reggel 6.30-kor edzés volt. Érdekes dolgok kerültek terítékre azok számára, akik elhivatottan, az éjszakai hideg ellenére is lemerészkedtek ilyen korai órán a dojóba, de megérte. Kobayashi senseitől mintegy 30 évvel ezelőtt tanult formákat mutatott, be, mi pedig próbáltuk, az idegen mozdulatokat több kevesebb sikerrel leutánozni. Az edzés után, csakhogy el ne felejtsem, hogy mindig is deshi vagyok, megkaptam a feladatot: tatami ragasztás. Délután Hiroaki sensei is megérkezett Koppenhágából, és a külföldi érdeklődők is kezdtek lassan befutni a dojoba.

 

Endre és Jankó barátunk is befutott a kecskeméti Sumikiri dojo képviseletében.

A tábor négy napján, napi több edzés keretében gyakorolhattuk a sensei által mutatott, kihon formákon sokszor túlmutató technikákat, nem egyszer 5-6 sőt 7. danos aikidokákkal párba kerülve.

Talán a korábbi stockholmi táborok kapcsán ismerősen csengenek a nevek: Ulf Linde, Urban Aldenklint, Mouliko Halén, Jan Hermannson.

Rengeteg ismerőssel üdvözöltök egymást, jó volt ismét több hónap után találkozni, de mintha tegnap lett volna, ott folytattuk ahol abbahagytuk. Összefutottam Henrik barátommal, akivel 10 évvel ezelőtt, a Kobayashi dojoban együtt voltunk uchideshik, és azóta nem is találkoztunk. Igazi élmény volt a találkozás.

A menetrend a szokásos: keiko, szauna, vacsora, sörözés a Bishop’s Armsban, vidám hangulat. Régi és új ismerősök, történetek, pár évvel korábbi táborokról, melynek a fiatalok, mi is részesei voltunk, majd egy kicsit visszarepülve az időben, úgy 20-30 évet, amikor még Hiroaki sensei tizenévesként koptatta az iskolapadot, és hallgatni a majd fél emberöltőnyivel ezelőtti történeteket – fenomenális érzés!

Nehéz lenne összeszámolni, hogy hány táboron is vettem részt mindezidáig, de mikor hazatértem, és megkérdezték milyen volt, csak annyit tudtam mondani: az eddigi legnagyszerűbb táboron vehettem részt!

Hogy mért is? Gyertek ki legközelebb….

Köszönöm sensei! Köszönöm Barátaim!

dojocho

posted by aikido shinbukan dojo

Kategóriák:események

Tagged as: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s