levelek

Naplóba…

Még soha nem írtam a naplóban, de most érzem a késztetést, hogy ezt megtegyem. Olyan gondolatok foglalkoztatnak, amit szavakkal nehéz kifejezni, nehéz elmondani. Írásban az ember sokkal közlékenyebben, szabadabban fogalmaz.

Egy nagy érzés: 2. danos lettem. Nidan….  Ma végig mentem az utcán, és valahogy büszkébben lépkedtem. Tényleg… Eszembe jutott, ahogy a lámpánál álltam, és kihúztam magam / Zoli mondta / és szétáradt bennem egy jó érzés. Valami, amit sok munkával értem el, valami, amit sok barátomnak köszönhetek és valami, amiről sok embernek fogalma sincs hogy mi az, amit én tulajdonképpen „csinálok”.

Aikido, edzések, kyu vizsgák, dan vizsgák… Évek, amik meghatározzák az ember életét. Nem szeretem mondani, de amikor körülnézek a kortársaim között, amit látok: munka, család, TV, sorozatok. Hát a munka nekem is megvan, a család is, de már kirepülő félben. A sorozatokat nem tudom felsorolni, idetenném az edzéseket. Amik inkább nem is edzések, mert edzés az, amikor atletizáltam versenyszerűen. Ez inkább egy életforma, mert amikor az ember tehetné, hogy otthon lustálkodik, akkor inkább megy. Megy a barátokhoz, megy a dojoba, mert ez egy tartalmas időtöltés. Szeretem, mert teljesen kikapcsol, teljesen lenyugtat, másra kell figyelni. Szeretem, mert a barátaimmal lehetek, és feszegethetem saját korlátaimat.

Nidan… heti 5-6 edzés, edzőtáborok. Figyelni, hogy más hogy „csinálja”, figyelni, hogy a saját tested is azt tegye, amit szeretnél, hogy a fejed, az agyad is feldolgozza az információkat és beépítsd a tudást. Rendszerezni, beépíteni. Munka, munka, gyakorlás, és megint gyakorlás. Több mint fél év. Türelem tőlem is, a családtól is, a barátaimtól, a dojochotól. Ismételni ugyanazt és mindig elkövetni ugyanazokat a hibákat. De sikerült.

Ezt kevés ember tudja, de az utcán akkor is büszkén megyek végig, és büszkén újságolom a távoli ismerőseimnek is. És türelmesen elmagyarázom nekik, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez.

És közben nem győzöm elégszer megköszönni azoknak, akik segítettek a felkészülésben: a dojocho-nak- Lacinak, Balázsnak, Zolinak, Mariannak, Anikónak és mindenkinek, aki edzés után engedte, hogy gyakoroljak vele.

 

Köszönöm!

Móni

posted by aikido shinbukan dojo

Kategóriák:levelek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s