események

IV. ASD tábor

Lezajlott a Shinbukan Dojo negyedik saját rendezésű edzőtábora. Ezt most néhányan értetlenül fogadhatják, hiszen szerencsére már sokan tudják – és vannak köztük, akik saját élményeik közt tarthatják számon – hogy Esztergomban évente három alkalommal van lehetőség magas szintű edzőtáborok látogatására. A táborok rendezését pedig nem mostanában kezdtük. Akkor hogy lehet negyedik?
Talán már elég sokan vannak, akik nem emlékezhetnek rá, hogy alakult ki ez a szám, ezért gondoltam, nosztalgiázom egy kicsit.

Eredetileg az ASD (Aikido Shinbukan Dojo) táborok ötlete azon alapult, hogy kicsit kiszakadjunk a megszokott környezetünkből, és a megszokott arcokat új helyszíneken, még közvetlenebb hangulatban láthassuk. A mindennapos edzések során – hiába az edzés utáni tea, beszélgetés – nincs lehetőség igazán sok időt együtt töltenünk. Mégoly szép is legyen az esztergomi Dojo, a maga nemében különösen, nekünk (hála mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, ezt nem győzöm eleget hangoztatni!), szóval nekünk mégis csak egy megszokott “terep”. Annak, aki nem tud rendszeresen nálunk gyakorolni, ez furcsán hangozhat, hiszen sokan mindent megadnának, hogy ezt megtehessék (Volt, aki 10 órát “kocsikázott”, hogy most itt lehessen, és ugyanennyit vissza…) de így van.

Tehát felmerült az igény, hogy egyrészt gyakoroljunk olyan helyen is, ahol mást látunk az ablakból vagy edzésre menet, másrészt ne legyen lehetősége a résztvevőknek mást tenni, mint együtt tölteni az időt, amit szívesen meg is tettek! Az ehhez szükséges egyik elem lehet a távolság, így elutaztunk. Az első alkalommal (2007) Drégelypalánkra látogattunk, majd Beremendre és Szarvaskőre esett a választás. Az oktatók kezdetben mi magunk voltunk (leginkább Bak sensei), maroknyi, de lelkes társasággal.

ASD I. Drégelypalánk

ASD II. Beremend

ASD III. Szarvaskő

Számomra nagyon emlékezetesek ezek az táborok, éppen a bensőséges hangulat miatt, és mivel tényleg csak az jött el, aki gyakorolni és barátkozni akart, ahogy manapság divatosan hallani: a csapatépítésre. Ez egy nagyon kellemes kezdeményezés volt, de az időközben megváltozott igények és az ambícióink túlnőtték a lehetőségeket. A távolság hátránnyá változott, mert nagy problémát okozott a szőnyegek szállítása, és megfelelő elhelyezése a különböző tornatermekben, ráadásul Koyanagi sensei szarvaskői táborának köszönhetően a “külső” (nem a saját dojonkból származó) érdeklődés jócskán megnövekedett. Így természetes “evolúciós” folyamat volt, hogy nagyobb igény keletkezett az “egzotikus” esztergomi Dojora, és így lehetőségünk nyílt magas fokozatú oktatók meghívására is, akiknek – biztos vagyok benne – szintén nagyon nagy élmény itt aikidot gyakorolni. Nos, így lett külön “számozása” ezeknek az eseményeknek, bár szervesen illeszkednek a már szerencsére hagyományosnak számító Kangeiko és Shochugeiko alkotta sorba.

Azt hiszem, kicsit elkalandoztam 🙂

Ulf Linde senseit láttuk vendégül a hétvégén, első alkalommal, bár Urban sensei már annyit emlegette, hogy szinte ismerősként gondoltam rá. Ez alkalommal is több hazai és külföldi dojoból érkeztek az edzeni vágyók: Kecskemétről, Székesfehérvárról, Miskolcról, Budapestről, Pilisszentivánról, valamint szép számmal jöttek svéd és bolgár – teljes joggal mondhatom – barátaink.

Egy dologban biztos voltam: Ulf Linde nem fog csalódást okozni nekünk! Egyértelmű volt, hogy nem lesznek vele kapcsolatban kérdések (annál inkább az aikidot érintően, de azokat ő szép sorjában meg is válaszolta). Emiatt nem is az izgatott vele kapcsolatban, hogy milyen lesz a színvonal, hanem hogy ő maga milyen lesz. Urban sokat mesélt róla, pontosabban nem is róla, de a történeteiben rendre előkerült Ulf, a legjobb barát neve. Együtt nőttek fel, együtt voltak Japánban, több, mint 30 évvel ezelőtt, 1 évig gyakorolva különböző dojokban, a legnagyobb mesterekkel. Urban úgy jellemezte barátját, mint akivel nagyon hasonlók, de mégis teljesen különböző mentalításúak. Erre voltam igazán kíváncsi!

Ami első látásra szembetűnő volt: Ulf Linde sensei korántsem annyira harcos alkat, mint Urban sensei. Bár mozgása letisztult, sallangmentes, pontos, mintha kevésbé lenne vehemens, lehengerlő, nincs benne annyi tűz. Ezt pontosan addig a pillanatig gondoltam, amíg nem tapasztaltam meg – szó szerint – első kézből, ami ránézésre “csak” egy szép és pontos mozdulat volt. Kevésbé választékosan fogalmazva: olyat kaptam, hogy a tatami adta a másikat 🙂 Nem “izomból” vagy virtusból, csak úgy, azzal a szép mozdulattal. (“…then the hand cuts down.” – ez volt hozzá az instrukció, ha jól hallottam “taknyolás” közben. Sajnos így kell neveznem, amit helyes ukemi waza helyett végrehajtottam 🙂 ) Pontosan nem is tudom, hogy hogy történt mindez, mert azóta sem értem azt az irányt és mozgást, ami ezt eredményezte. Ez annak is köszönhető, hogy a tábor alatt ugyan látszólag nem távolodtunk el túlságosan a kihon mozgástól, mégis eléggé ahhoz, hogy időnként a megértést jelképező önkéntelen bólogatás helyett csak nagyokat pislogjak. Biztosan valahol alapformaként (kihon) gyakorolják, amit láttunk, de nálunk jellemzően nem. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb érték, amit világlátott svéd oktatóinktól kapunk: a széles látókör! Ugyanis ők nem álltak meg ott, ahová anno Japánban megérkeztek: a Kobayashi Dojoban. Kobayashi sensei ösztönzésére akit csak tudtak, meglátogattak, megtapasztaltak sok különböző nézőpontot, látásmódot, elképzelést, módszert: stílust. Ez nem jelenti azt, hogy a Kobayashi Dojoban nem lenne meg minden, ami teljes “aikidos életet” tesz lehetővé! Hogy Linde senseit idézzem: “Aki csak pizzát készít, az is kiváló lesz a pizzakészítésben, viszont ha az ember mást is készít időnként, kipróbál különböző fűszereket, ízeket, akkor a pizzája is jobb lesz.” Vagyis mi egy – ismét Sensei szavaival -keveréket kaptunk abból, ami a világ aikidojából “lecsapódott” Senseiben, és ő mesterszakácsként válogatta össze ebből a nekünk ezen a hétvégén éppen megfelelő fogásokat. Ez most, a pusztakezes edzéseken kívül, a kumitachi különböző változatait jelentette, amit edzésről edzésre, szisztematikusan, és precízen elemezve került terítékre. Megtudhattuk, hogy hány egyéb formában gyakorolhatók ezek, és így mégjobban megérhettük, hogy miért az és úgy van bennük, ahogy ma gyakoroljuk ezeket a technikákat.
Korábban hozzánk eljuttatott kis önéletrajzában sem titkolta Sensei, hogy különösen kedves számára a fegyveres gyakorlás, most azonban láthattuk, hogy ennek más előnyei is vannak, mint az ügyes “kardforgatás”. Annak ellenére, hogy eddig is tudtuk: az aikido pusztakezes mozgásai nagyon jól megfeleltethetők a kardhasználat formáival, nem fordítottam különösebb hangsúly erre a gyakorlás során. Inkább csak egyes mozdulatok magyarázatához tartottam ezt hasznos támpontnak, egyfajta történeti érdekességként. Ulf sensei azonban nagyon felkeltette az érdeklődésem az iránt, ahogy ő minden mozdulatába beépítette a “láthatatlan kard” használatát. Biztos, hogy ez többünknek adott fontos inspirációt, új aspektust a gyakorlásához.

Mi sem jellemzi jobban Sensei sokszínű tapasztalatait, tudását és nyitottságát, mint hogy még John Travoltától ellesett mozdulatokkal is gazdagítani tudta a repertoárunkat, és a tábor alatt többször megvillantotta cinkos mosolyát, amint a “dirty business” világába is bepillantást engedett 🙂 Így végképp eloszlatta bennem azt a képet, hogy ő és Urban két véglet lenne. Ők valóban rendkívül hasonlítanak egymásra. A különbség tán csak annyi, hogy mindketten mást mutatnak meg magukból, nekünk pedig így szélesedik az aikido-panorámánk, és találjuk meg segítségükkel azokat a “puzzle elemeket”, amik megtöltik ezt a panorámát tartalommal…

Az edzéseket a szokásos parti koronázta meg, szerintem a szokásosnál is jobb hangulatban, és az eddigi legnagyobb érdeklődés mellett, így tovább mélyültek a barátságok 😉 Csak így tovább!

Dióhéjban ilyen volt Ulf Linde sensei első esztergomi és egyben magyarországi látogatása. Ígérete szerint nem lehetetlen, hogy ezt továbbiak követik! Mindenkit szeretettel várunk!

Külön kiemelném Sándor barátom nem kevés plussz energiát igénylő, helyenként szórakoztató és mindenképp sikeres erőfeszítéseit a tolmács szerepében!

MB. (Magyar Balázs)

posted by aikido shinbukan dojo

Kategóriák:események

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s