cikkek, interjúk

Interjú Kobayashi Hiroaki senseiel

Sensei, mikor kezdett el Aikidozni?

Mikor? 3 éves koromban.

Mért kezdett el Aikidot tanulni?

Miért? Nem tudom!

Az édesapja, Kobayashi Yasuo sensei, O sensei tanítványa volt. Milyen volt felnőni, egy Aikido mester fiaként? Gyakran beszélt meglátásairól az aikidóval kapcsolatban?

Nem, de néha beszélt O senseiről.

Kobayashi Hiroaki sensei, Visegrád 2001

Jelenleg teljes idejében Aikido oktatással foglalkozik?

Igen, számos dojoban tanítok. Minden dojoban heti egy vagy két alkalommal. Ezenkívül segítek édesapámnak a Kobayashi Dojo vezetésében.

Mindig is úgy tervezte, hogy Aikido oktató lesz?

Nem. Ha nem foglalkoztam volna az Aikidoval ennyire komolyan, valószínűleg egy nemzetközi szervezetnél dolgoznék, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ).

Hogyan készült fel az ilyen jellegű munkára?

Indonézia területét tanulmányoztam – különösen a kínai népességet. A kínai lakosság az indonéz népességnek csak 3%-a, de a gazdasági élet 80%-át irányítja. Az érdekelt igazán, hogy a kínai lakosság képes-e együtt működni Indonéziával és felemelni az egész nemzet gazdaságát.

Volt már Indonéziában?

Majdnem két és fél évig éltem ott – és Aikidot is oktattam. Jakartában 5 dojo volt, mely az Indoneziai Aikikai tagja. Ezekbe a dojokba jártam tanítani. Indonéziában sok a fiatal Aikido tanuló, akiket érdekel az Aikido gyakorlati alkalmazása.

Más országokban is tanított Aikidot?

Igen, tanítottam Lengyelországban, Magyarországon és Taivanon, ahol közel egy évig éltem, és kínaiul tanultam.

Kobayashi Hiroaki sensei egyik magyarországi edzőtábora alkalmával

Taiwanon volt, ahol „Aikido versenyt” rendeztek?

Igen. Ez olyan volt, mint egy tornaverseny. Ha nem lettek volna versenyek, a taiwani Aikido csoportok nem kaptak volna anyagi támogatást a kormánytól. Verseny nélkül a kormány nem ismerte el az Aikidot, mint sportágat. Így, évente egyszer rendeztek versenyt.

Díjak vannak? A TV közvetíti a versenyeket?

Vannak érmek. Igen, azt hiszem, hogy a versenyeket közvetíti a TV, és az újságok is hírül adják.

Gondolja, hogy az emberek gyakorlását a verseny megváltoztatja?

Számukra a technikák szép kivitelezése került előtérbe.

Ön említette Magyarországot. Élt ott, mint Indonéziában és Taiwanon?

Nem, Magyarországon csak időnként töltök el egy-egy hetet. Évente két alkalommal megyek oda, hogy tanítsak az edzőtáborokban. Magyarországon 10 vagy 12 dojo tartozik a Kobayashi Dojok Egyesületéhez – talán 150 ember. A dojok négy vagy öt éve vették fel velünk a kapcsolatot.

Hogyan csatlakoztak a magyarországi dojok a Kobayashi Dojo-hoz?

Megkerestek bennünket. Néhányan eljöttek Japánba, és azt mondták, hogy szeretnének velünk kapcsolatot kialakítani.

Milyen benyomásai vannak a magyarországi Aikidoról?

Az ottani Aikido hasonló, mint itt Japánban. Francia oktatókat hívnak tanítani, és néha ellátogatnak francia dojokba. Az edzéseken sok nő és sok család gyakorol.

Szintén említette azt is, hogy Lengyelországba utazott.

Igen, ott is Aikidoznak, és egy nagyon nagy szervezetük van. A Lengyel Aikikai néhány évvel ezelőtt ünnepelte 13. évfordulóját. Hat hónapig voltam Lengyelországban. A Japán Kormány küldött engem oda, hogy Aikidot oktassak – a „Béke Testület” programon keresztül. Indonéziában is e program keretén belül voltam. A szervezet neve Japan Overseas Cooperation Volunteers (JOCV, Japán Tengerentúli Önkéntes Szolgálat).

Hogyan vették rá a japán kormányt arra, hogy ily módon támogassa az Aikidot?

Lengyelország és Indonézia kormányai kérték meg a japán kormányt, hogy Aikido oktatót küldjön nekik. Tehát a kapcsolat a két kormány között volt. Néha az emberek, akik Aikidoztak, kapcsolatban voltak a rendőrséggel vagy a katonasággal, így a kérés, Aikido oktató iránt, e szervezetektől érkezett a kormányhoz, de Lengyelország, és Indonézia esetében is a kérés a civilektől jött.

Amikor a japán kormány támogatja a kiküldetéseit, tart ellenőrzéseket? Voltak bármilyen kikötései?

Nem, a kormány nem kért semmi rendkívülit tőlem – de, amikor hazatértem, beszámolót kellett készítenem.

Habár Ön nem említette ezt, én tudom, hogy Angliába is elutazott.

Igen. Ott, egy nagyon érdekes csoporttal, a Kai Shin Kaijal gyakoroltam. A csoporton belül néhány dojo a Tomiki, néhány a Yoshinkan stílust gyakorolja, de ők mindannyian együtt vannak, és mostanában ünnepelték 25. évfordulójukat.

Honnan szerzett tudomást erről a csoportról?

Hasonlóan a magyar csoporthoz. Ők egy új oktatót kerestek, valaki javasolta, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Kobayashi Dojoval, és ketten Japánba jöttek, hogy velünk gyakoroljanak.

A világkörüli utazásai hogyan változtatták meg gondolkodását az Aikidoról?

Az Aikidonak számos különböző stílusát láttam – és véleményem szerint ez jó dolog. Az édesapám azt mondta nekem, hogy O sensei sohasem mondta azt, hogy „Neked ezt az utat kell járnod”. O sensei elfogadta a változatokat. Néhányan nagyon lazák, néhányan merevek. Nagyon tanulságos volt számomra különböző típusú emberekkel gyakorolni. Szintén jó dolog az Aikido jövőjét illetően, hogy több stílus van, és az Aikidot számos, különböző módon lehet gyakorolni. Ha csak egy stílus létezne, az Aikido sok embert veszítene, mivel egy dolgot nem tudna mindenki ugyanúgy megcsinálni. Különböző stílusokkal, az Aikido több ember számára elérhető és így folytathatja terjedését a világon.

Aikido Today Magazine Vol.14 No.6. nov/dec. ’00.


Kategóriák:cikkek, interjúk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s